villanyi borvidék
A Villányi borvidék szőlőültetvényei a környező síkságból kiemelkedő Villányi hegység déli kitettségű lankáin kb. 25 km hosszan terülnek el. A termőhely földrajzi helyzete alapján kimagasló mennyiségű és időtartamú napsugárzásban részesül. Éghajlati szempontból keveredik a kontinentális és a mediterrán éghajlat, a szőlőborította déli lejtőkön elsősorban a mediterrán hatás érvényesül.
A borvidékről két jellegzetes bort kínálnak a termelők, amelyek jól kifejezik a termőhelyi sajátosságokat. Az egyik a Kékoportó fajtára épülő Redy, a másik a Cabernet fajtából készülő Villányi Franc. A Villányi Redy esetében a Kékoportó szőlőfajta arányának 51-66% között, a Blauburger, Kadarka, Kékfrankos, Zweigelt szőlőfajták arányának 20-49% között, míg egyéb szőlőfajták arányának 0-14% között kell lennie.
A super prémium vörösbor kizárólag Cabernet franc fajtából készülhet, és legalább két évig kell érlelni, amelyből legalább egy év fahordós érlelés. Az így készült bort Villányi Franc néven kell jelölni.
A római időkben a borvidék a Sopianae provincia része volt, ahol Probus császár jóvoltából igen komoly hangsúlyt fektettek a szőlők telepítésére, művelésére. A török uralom alatt megfogyatkozott népesség pótlására a 1740-es évektől folyamatosan és szervezetten telepítettek be főleg német nemzetiségű lakosságot, akik magukkal hozták szőlőtermesztési és borkészítési szokásaikat, valamint fajtáikat. A németek betelepülése döntő fordulatot hozott a borvidék szőlő és bortermelésében. Nekik köszönhető, hogy a borvidéken elterjedt a Kékoportó szőlőfajta (bora a Portugieser), mely még ma is az ültetvényfelület jelentős részét teszi ki. Szakértelmüknek és szorgos munkájuknak köszönhetően jelentős minőségi változás következett be és ismét felvirágzott a környék szőlő és bortermelése. A fejlődés a pincék és présházak tekintetében is megmutatkozott. A betelepült német nemzetiségűeknek köszönhető javarészt a villányi, a villánykövesdi, valamint az 53 műemlékké nyilvánított pincéből álló palkonyai pincesor is.
A filoxéra járvány után a szőlő és bortermelés jelentősen korszerűsödött, új fajták és új módszerek kerültek előtérbe. Ebben az időszakban jelentek meg a borvidéken az időközben világfajtává vált francia fajták, mint a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon, a Merlot vagy a Pinot noir, amelyeket a hagyományos fajták mellett már ekkor telepítettek. Az 1980-as évek végén felbomló nagyüzemi szőlőtermesztést felváltotta a kisüzemi szőlő és bortermelés, ahol a minőségi szempontok váltak meghatározóvá.
A termőterületet alkotó települések
Terméktípusok
Bor: fehér, vörös, rozé, késői szüretelésű bor, classicus bor: fehér, vörös, rozé, késői szüretelésű bor, prémium bor: fehér, vörös, késői szüretelésű bor, super prémium vörös
Pezsgő: fehér, rozé
Szén-dioxid hozzáadásával készült gyöngyözőbor: fehér, rozé
A termőterület talaja
A Villányi hegység alapkőzetét tekintve középső-triász kori mészkőből és dolomitból, jurakori tengeri üledékből származó mészkőből, valamint az alsó-kréta időszakban képződött mészkőből áll. Az alapkőzeten a Villányi borvidék túlnyomó részén csernozjom barna erdőtalaj alakult ki.
Főbb szőlőfajták
Chardonnay, Rajnai riozling, Zöld veltelini, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kékoportó, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir
Tippek, ötletek
Keressük fel a város határában a helyi ortodox szent, siklósi Szent István (Szt. Stefán Stiljanovity) síremlékét is. A várost a Széchenyi utcán elhagyva először csatlakozzunk az elkerülő útra, ami Nagyharsány felé vezet, majd a második leágazásnál rögtön kanyarodjunk balra a Göntérdűlő irányába. A tanyát balról kerülve, majd az újabb régi borház épülete előtt jobbra fordulva hamarosan felkanyarodik velünk az út balra, a Göntér-domb tetejére. Siklósi Szent István, Corvin János kortársaként, a Szerémségtől Siklósig birtokolt falvakat és irányította a szerb ellenállást az oszmánokkal szemben, végül itt hunyta le a szemét örökre.
